Üdvözlünk a weboldalunkra

Vári Zsolt festőművész 35 éves festészete az impresszionizmust a reneszánsz életigenlő dinamikájával és „izomzatával” ébreszti fel. Gonosz grimasz Kelly hajfonatával szorosan magához kötött tükörképétől, ikertestvérétől. Gyilkos szemek. Gréta babaarcának ívelt teltsége viszont élteti bánatról árulkodó szemeit. Test és haj hullámzik egyszerre az aktokon. Megfáradtak a színházi karakteres szerepek. Az ózdi kislány inkább lehunyja szemét, épp elég neki, ha csak ő lát bele saját életébe. Zeusz szigorú, kemény, sziklaszilárd erő és hatalom. A Magna Cum Laude Mező Misije rusztikus macsó, zilált élethajhász férfi zsigerekbe fúró szemekkel. Audrey Hepburn filmvászonról lép le.  Vári Zsolt önarcképe pedig maga a festőművész, mágus, nyugodt, megfontolt, egyenes, markáns, megrezzenés nélküli pontos stabilitás, követhető, céltudatos vonások.

• Mikor festettél legelőször az életedben és mit?

Vári Zsolt: Sokan tudják, hogy intézetben nevelkedtem és ott kezdtem el az életemet kibontakoztatni.  300-400 gyerek is volt ebben az intézetben, köztük volt Kis Sanyi, aki rajzolt. Egy évig nézegettem, hogy milyen szépen csinálja ezeket a rajzokat. Imádtam Berkeszen gyerek lenni, sok nevetés vagy sírás, de különösen szerettem a szépséges tájat, a határt, fáról enni a gyümölcsöket. Nagyokat sétáltunk a pajtásaimmal, nagyon színes élet volt az nekem. Lehetne ezt sokat boncolni, mesélni.